Nem elég, hogy szigorú vagy önmagaddal szemben, még a mások elvárásai is rád lesnek mindenfelől: úgy érzed képtelenség mindegyiknek megfelelned, mégis béklyóként cipeled őket magaddal. Pedig minden felesleges teher csak hátráltat – az elvárások negatívan befolyásozhatják a az önbecsülésedet, a kapcsolataidat, a viselkedésedet.
Az elvárások kellenek
Az elvárások kellenek hiszen ezt már gyerekként is megtapasztalhattad, amikor a szüleid elvárásaival szembesültél. Az egyértelműen meghatározott és kimondott, teljesíthető elvárások tájékozódási pontként szolgáltak ezek megmutatták az aktuális feladatot és a célhoz vezető utat, amik motiváltak, keretet- , szabályokat- , ezáltal biztonságot adtak, és alapvetően építő hatással voltak a személyiségedre és a fejlődésedre.
A probléma nem is az elvárások meglétével van, hanem a tartalmukkal továbbá a közlésük módjával és a rájuk adott reakcióiddal:
- ha nincs elvárás – ha mindent lehet, de semmit sem kell -, az teljes káoszt eredményezhet
- ha az elvárások irreálisak, teljesíthetetlenek, vagy éppen egymásnak ellentmondóak, akkor azt fogod érezni, hogy bárhogy is próbálkozol, úgysem tudsz megfelelni.
| E-mail-cím: * | |
12 tipp hogyan kezeld jól mások elvárásait
Az önmagaddal szemben támasztott elvárásaidat tudatosan irányíthatod – de mi a helyzet a mások veled kapcsolatos elvárásaival?
Hogyan tudod kezelni ezeket anélkül, hogy megbántanád a másik felet?
- Az első és talán a legfontosabb, hogy ne akarj mindenkinek – pláne bárkinek megfelelni. Szelektálj – határozd meg, kik azok az emberek, akiknek a véleménye valóban számít a számodra – de velük kapcsolatban is mérlegeld mi az, ami jogos elvárás, és mi az, ami túlzó.
- Ne töprengj mindig azon, hogy miként kellene módosítani a terveidet ahhoz, hogy a mások elvárásainak megfelelj. Ha célokat tűzöl ki, akkor azok a TE saját céljaid legyenek – hiszen csak ez ad kellő motivációt a megvalósításukhoz.
- Tudd, ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, vagy cselekszel – akkor valójában nem Téged tart értékesnek, hanem önmagát, téged pedig csak kihasznál.
- Nem tükrözheted vissza mások értékrendjét, mert akkor mi lesz a sajátoddal? Állj ki a saját elveid, gondolataid mellett.
- Ne félj beszélni magadról – megmutatni azt ki is vagy valójában: mit gondolsz, mit érzel, mi a véleményed, mik a terveid. A beszélgetések által a másik fél is megismer, és nem akarja mindenáron rád erőltetni a saját elképzeléseit.
- Csak akkor tudod megvalósítani önmagad, ha a saját életedet éled: ehhez azonban az kell, hogy elsősorban az önmagaddal szemben támasztott reális elvárásoknak felelj meg, és ne a másokénak.
- Ha a vágyaid, gondolataid szöges ellentétben állnak azzal, amit mások várnak el tőled, akkor az állandó belső konfliktusok felemésztik az energiáidat – ha ezen nem változtatsz esélyed sem lesz a fejlődésre.
- Fogadd el: attól, hogy a kívülállók kritikusan lesik minden mozdulatodat, még jogod van úgy élni az életedet, ahogyan Te szeretnéd. Jogod van hibázni, tökéletlennek lenni, és néha csak önmagaddal törődni, és nem foglalkozni az ő irreális elvárásaikkal.
- Töröld ki a szótáradból a “muszáj” és a “kell” szavakat – mert ezek is csak az elvárások szüleményei. Mindig van választásod.
- Utasítsd vissza az érzelmi manipulációt! Ha észreveszed, hogy valaki félelem, bűntudat vagy szégyenérzet keltésével próbál manipulálni és rávenni bármire, akkor utasítsd el.
- Tudd a szeretet nem manipulál – ott ahol feltételekhez és elvárásokhoz kötött a megléte az már nem szeretet.
- Nem kell mindig a mások igényeit a sajátjaid elé helyezni -a mások terheit a válladra venned, mert a folyamatos önfeláldozás előbb vagy utóbb kiégéshez vezet
Elvárásokkal teli világban élsz, és ha nem figyelsz elveszíted önmagad.
Mert miközben a másik ember elismerésének, szeretetének megszerzése érdekében teszed, amit teszel, az ő kedvéért a saját álmaidat, céljaidat, elveidet adod fel. Ne engedd, hogy ez megtörténjen – állj ki magadért, és kezeld a helyükön a mások elvárásait!