Háromból egy ember magányosnak érzi magát, annak ellenére is, hogy nincs egyedül – párkapcsolatban él, vagy pezsgő szociális élete van.
Te vajon közéjük tartozol?  Mert a   magány elveszettsége, és reménytelensége bármely életszakaszban rád törhet – és attól, hogy tabunak tartod a beismerését még nem lesz  jobb. A magány nem a kudarc vagy a gyengeség jele, nincs miért szégyellned magad, nem kell még jobban elszigetelődnöd miatta, hanem keresned kell a kiutat belőle.

Tudod mit jelent a passzív-agresszív viselkedés? Lehet, hogy nap, mint nap találkozol vele – csak nem tudatosul benned, hogy éppen azokat a viselkedés jellemzőket nevezik így, amelyekkel  az érintettek az  őrületbe kergetnek. Olyan emberek, akik nem nyíltan támadnak, hanem következetesen tépázzák meg az idegrendszered és a lelki békéd, és teszik mindezt az ártatlanság álarca mögé bújva. Látszólag nagyon elfogadóak, nagyon alkalmazkodók, figyelmesek, a világért sem akarnak senkit sem megbántani – ha pedig mégis megteszik, akkor még a létezésükért is bocsánatot kérnek. Aztán megteszik újra, és újra.

Öregszel. Ne botránkozz meg a kifejezésen, hiszen nincs ebben semmi rossz – az öregedés az élet természetes része. Jobb esetben az öregedési folyamatok lassan következnek be, de bizonyos életmódbeli-, genetikai-, vagy körenyezetbeli hatások fel is gyorsithatják azokat. 

Te is a halogatás nagymestere vagy? Tudod mi a feladatod, szeretnél is minél hamarabb túl lenni rajta, de nem megy… Egyszerűen képtelen vagy rávenni magad, hogy elkezd – ha pedig nagy erőfeszítések árán mégis belefogsz – hamar fel is adod, és másba kezdesz. Tisztában vagy vele, hogy mindez nem vezet sehová, és a határidő közeledtével egyre nehezebb és nehezebb lesz – mégsem tudsz változtatni rajta.

Az anyaság minden nő életében új szakaszt nyit. Különleges és csodálatos élményt és örömet hoz, de egyúttal testi-, lelki-, érzelmi nehézségeket is okozhat, amelyeket mindenki másképp él meg.
Ha babát szeretnétek, vagy éppen babát vársz, természetes, hogy az ismeretlen helyzet szorongással tölt el. El kell fogadnod a végbemenő  biológiai-, pszichológiai-, és szociális változásokat. Meg kell küzdened a környezeted elvárásaival, az érzelmeid hullámzásával, azzal az új szereppel, amit az anyaság jelent a fogantatástól a gyermek felneveléséig (sőt, még azon is túl: hiszen az életed végéig aggódó-szerető szülő maradsz).
Jogosan merül fel benned a kérdés: létezik e olyan módszer, ami segíthet megoldani a nehézségeket, mérsékelni a félelmeidet, egyensúlyt és stabilitást teremteni ebben az időszakban? Szerencsére létezik!

Ez  a módszer: a kismamajóga. 

Az elmúlt évtizedekben sajnos egyre többen szenvednek krónikus degeneratív betegségekben. Ilyen például: a cukorbetegség, a rák, az autoimmun betegségek, az Alzheimer-kór vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések. A hagyományos orvoslás továbbra is próbálja műtétekkel vagy gyógyszeres terápiákkal kezelni a betegeket, ez azonban nem mindig hozza el a várva várt gyógyulást.

Kutatások igazolják, hogy a jóga ténylegesen képes pozitív irányba változtatni az agy kémiai állapotát. A jóga a testmozgás és a meditáció egy olyan formája, amely természetes módon segíthet kezelni az egészségügyi problémákat, különösen az agyban gyökerezőket.

 A mai világban a megelőzés nagyon fontos, ehhez kiváló eszköz lehet a jóga. Ha nem élsz egészségtudatosan, számtalan magyarázatot tudsz gyártani az okára, mondván:egészségesen táplálkozni drága (mert drágák az egészséges élelmiszerek, bio zöldségek, stb.), nincs rá pénzed (holott nem minden pénz kérdése),  nincs időd szűrésekre járni (és egyébként is ki szeret orvoshoz járni, ha nincs panasz), nincs időd mozogni, nincs időd pihenni.Kifogás – nyafogás – a mondvacsinált indokok könnyen jönnek, holott Te is tudod, hogy a saját egészséged megőrzéséért Te magad tudsz a legtöbbet tenni.

Önbizalom. Neked mennyi van belőle? Bízom abban, hogy elegendő, mert ez mindennek az alapja, az életed minden területét befolyásolja: a kapcsolataidat, a karrieredet,   a sikereidet, a boldogságodat. Korántsem  mindegy, hogy egy-egy feladathoz, vagy problémához mekkora önbizalommal állsz hozzá, mekkora az önbecsülésed.

Tulajdonképpen mindened megvan: szerető társ, gyerekek, karrier, ház, autó, nyaralás, anyagi tartalék – minden, amit fiatalon megálmodtál. Keményen dolgoztál érte, most elérted, és …  És ahelyett, hogy egy pár percre derűsen  hátradőlve szemlélnéd amit teremtettél, valami furcsa kellemetlen elégedetlenség háborog a lelkedben. Minden áldott nap ugyanazzal a rutinnal szembesülsz, akár otthon, akár a munkahelyeden, úgy tűnik már nincs hova fejlődj, nincs már kihívás, hiszen mindent megszereztél, amire vágytál.
Valóban csak ennyi volt? Valóban ezért hajtottam, és küzdöttem? Valóban ezért hagytam ki az életemből  sok lehetőséget, hogy ezt elérjem?  Tényleg innen már csak lefelé vezet az út? Nem feltétlenül – csak helyén kell tudni kezelni a válságot.