Veszteségek, senkinek sem könnyű szembenéznie velük – pláne, ha az a veszteség nem az anyagiakkal, a tárgyakkal vagy a kapcsolatokkal függ össze, hanem egy olyan személynek a végleges elvesztésével, akit szeretsz. Mert a pénz, a tárgyak pótolhatóak, de a szeretteid soha …
A halál elkerülhetetlensége megrémít
A halál az élet velejárója – ennek ellenére Te sem szeretsz róla sem beszélni, sem hosszasabban gondolkozni. Nem akarsz szembenézni az elmúlással, nem akarsz tudomást venni az életed törékenységéről – nem akarod félelemben, rettegésben eltölteni az életed. Igazad van: nem is szabad – hiszen, ami kontrollálhatatlan, afelett úgysincs hatalmad.. De ennek ellenére a mindennapok mégis rákényszerítenek, hogy megéld a veszteséget: hogy elfogadd az elfogadhatatlant – és egyidőben szembenézz a saját és a mások múlandóságával.
| E-mail-cím: * | |
10 tanács hogyan nézz szembe a veszteségekkel
Amikor meghal valaki, aki nagyon közel állt hozzád elindul az a gyászfolyamat, ami mindenkinél más és más módon és ideig zajlik. Szenvedsz a hiányától, úgy érzed nem tudsz túljutni a veszteségen, ürességet érzel, nem tudod és nem akarod elképzelni a jövődet nélküle. Ekkor még messze vagy az elfogadás és megbékélés szakaszától.
Pedig ha időbe is telik, de szembe kell nézned a veszteséggel.El kell érned arra pontra, hogy már ne a fájdalom határozza meg a mindennapjaidat, hogy ismét tudj előre is nézni, ne csak vissza a múltba.
- Keress kapaszkodókat! – Igen. Sajnos elvesztetted őt. Érthető, hogy a hír sokként ért. Bénultnak, és kiüresedettnek érzed magad, vagy éppen ellenkezőleg: kontrollálhatatlanok az érzelmeid és folyamatosan sírsz. Aztán lassan felenged a tudati beszűkültség: tudatosulnak benned az aktuális teendők. Talán ezek némi kapaszkodót is adnak számodra a túléléshez…
- Nézz szembe a valósággal! – Bármilyen lehetetlennek tűnik, de szembe kell nézned a valósággal. Te itt vagy, élsz – feladataid vannak. Bármilyen erősek is a benned dúló érzelmek – düh, kétségbeesés, fájdalom – fegyelmezni kell magad, és cselekedned.Olyan ez, mintha egy furcsa álomban tevékenykednél – teszed, amit tenned kell – de mintha nem is te lennél az – csak mindenáron ki akarsz tartani
- Éld meg az érzelmeid hullámzását! – bármennyire is fáj, de próbáld megélni – átélni az érzelmeid hullámzását. Engedd, hogy a szomorúság , a mély bánat, és a magány eluralkodjon rajtad, sírd ki magad annyiszor, ahányszor csak úgy érzed ez segít. Az elfojtással nem oldasz meg semmit – sem erősebb, sem elfogadóbb nem leszel általa. Az érzések, érzelmek megélése segít a hiány feldolgozásban.
- A Te gyászod – a TE gyászod. Nem kell megfelelned ebben senkinek – a Te érzéseid, a Te fájdalmad, a Te veszteséged. Ez egy nagyon személyes és egyéni folyamat, aminek nincs konkrét menetrendje – és ezzel kapcsolatban nem lehetnek másoknak veled szemben elvárásaik.
- Fogadd el a mások segítségét – igen néha úgy érzed jobb lenne egyedül lenni, de hidd el a család, és a közösség támaszt jelenthet ebben a fájdalmas helyzetben.Minden olyan cselekvés segítő, amely azt sugallja, hogy bátran elmondhatod az érzéseidet.
- A fizikai tünetek megjelenése is a gyászfolyamat része: természetes jelenség ilyenkor az alvászavar, a mellkasi fájdalom, s gyomorpanaszok, a torokszorítás, és a hallucináció ( őt látod, őt hallod) is.
- Bármilyen nehéz is, de törődj a saját érzelmi és fizikális szükségleteiddel – senkinek sem teszel jót azzal, ha elhanyagolod magad. Próbáld meg tartani a napi rutint – tudod: azokat a szokásokat, amelyeket már automatikusan elvégzel.
- Alkalmazkodnod kell a megváltozott körülményekhez: bár az életed már soha nem lesz olyan nélküle, mint addig volt, képessé kell válnod arra, hogy folytasd a saját életedet. Gondolj arra, hogy Ő sem szeretné, ha feladnád, és végképp elmerülnél a fájdalomban.
- Légy türelmes önmagaddal szemben – ne várd el, hogy minden azonnal ugyanúgy menjen majd, mint azelőtt.
- Hagyd, hogy a vele kapcsolatos emlékek az életed részeként legyenek jelen. Meg fogod tapasztalni, hogy minden, ami rá emlékeztet idővel már nem a fájdalmat hívja elő, hanem békével tölt el.